fiksz dot klog

(csobi)Bookie Woogie: Kellemest a hasznossal

Nem tisztem eldönteni, hogy mi a kellemesebb: leülni elolvasni egy könyvet vagy blogolni. A kettő vegyítésére viszont most bemutatnék egy példát.

Nézzük tehát, hogy mi is egészen pontosan ez a Bookie Woogie?

Bookie Woogie

Adott egy lelkes apuka: Aaron Zenz, mesterségének címere illusztrátor, grafikus, designer a többit nem sorolom, itt mindenki találhat róla bővebb infót. Apuka mellé felsorakozik 3 gyermek az 5 éves Lily, a 8 éves Gracie és legvégül a 10 éves Isaac., Ennyit a személyi feltétekről lássuk mi van még?

Van több mint 2800 gyerekkönyv a családi kollekcióban. Kétségtelen, hogy biztosítva van a három gyerek számára a délutáni, esti, nyaralásra elvihető, strandra elhurcolható, tömegközlekedési eszközön lapozgatható olvasnivaló. Node valahol csak el kell kezdeni azért.

Aaron arra gondolt, hogy mi lenne, ha egy közösen kiválasztott könyv elolvasása után, leülnének az asztalhoz, ahol az olvasottakat átbeszélnék, majd utána mindenki lerajzolhatná a kedvenc szereplőjét, jelenetét, vagy ami a legjobban tetszett neki. S, hogy még jobban meg legyen kavarva a történet, mi lenne ha ezt az egész párbeszédet rögzítenék valamilyen szerkezettel, a rajzokat pedig bescannelnék s közzé tennék egy blogon.

Valahogy így született meg a Bookie Woogie.

2008 októberében indult a blog s azóta heti rendszerességgel (hétfőnként) jelentkeznek egy-egy könyv elemzéssel.

Ennyit gondoltam ízelítőnek. Amiért még külön szeretnék foglalkozni az oldallal az egy egyszerű indok. Január végén írtam Aaronnak egy emailt, melyben érdeklődtem afelől, hogy van-e a gyűjteményükben magyarról angolra fordított könyv (felsoroltam neki pár könyvet ami elsőre eszembe jutott, Weöres, Janikovszky stb..) de sajnálatomra nem talált az általam említett szerzők közül semmit. Körbenézett a helyi könyvtárban, ahol szintén nem talált magyar vonatkozású gyerekkönyvet.

Aztán eszébe jutott, hogy mégis csak volna itt egy könyv, „Tale of a Tail” címmel, melyet Bodnár Judit írt. A hölgyről annyit lehet tudni, hogy gyerekkorában családostul kivándoroltak az Egyesült Államokba. A könyv hátoldalán – nem szó szerint idézve – az áll, hogy abban az időben amikor külföldre kerültek, teljesen idegen volt számukra minden, ráadásul még angolul sem tudtak, s ebben a lehangoló helyzetben Judit számára különösen megnyugtató volt az, amikor anyukája a saját nyelvükön mesélte neki a fent említett mesét. Judit közben felcseperedett, s habár átfordította angolra a történetet mindvégig igyekezett megőrizni azt a sajátos és egyedi ízt és ritmust, ami miatt az eredeti történetet annyira szerette gyerekként.

Az már csak ráadás, hogy Aaron egyik legjobb barátja: John Sandford illusztrálta a könyvet.

Abban maradtunk, hogy felveszik a listájukra ezt a könyvet is és hamarosan írnak róla egy bejegyzést a blogban. A képre kattintva mindenki elolvashatja az általuk készített kis ismertetést, s ezúton is szeretném megköszönni Aaronnak és a gyerekeknek, hogy eleget tettek szerény kérésemnek. Thank you Aaron, Lily, Gracie and Isaac!