Egy cikk szerint Új-Zélandon nagy a vita (és a tanácstalanság): kölcsönözzenek-e a szigetország könyvtárai e-könyveket? Ha nem, miért nem? Ha pedig igen, akkor milyen feltételekkel? A cikkben közöltek megfontolandóbbak, mint gondolnánk – előbb-utóbb tudniillik minden ország szembesül majd a kérdéssel.
Olvasnak-e valaha az Új-zélandiak e-könyvet a könyvtárból?
Az eReports cikke a kommentekben is hozta ugyanazt az ellentétet, amiről a cikk beszámol. Az Új-zélandi könyvtárak – a kor kihívásainak megfelelően – erősen töprengenek azon, hogy bevezessék-e az e-könyvek kölcsönzését, mint szolgáltatást. Ha egyszerű használóként kellene választ adnunk a kérdésre, az minden bizonnyal az lenne: “naná!”, hiszen használóként a mi érdekünk az, hogy hozzáférjünk az általunk keresett művekhez; bármikor, bárhonnan, bármilyen formában. Ha azonban könyvtárosként tekintünk a kérdésre, problémák merülnek fel, például a “hogyan?” kérdése.
Hazánkhoz hasonlóan a szigetország könyvtárai is azzal vannak elfoglalva, hogy régi, a szerzői jogi törvény hatálya alá már nem eső műveket digitalizáljanak. Ez ugye a könyvtárak számára bombabiztos recept, hiszen gyarapíthatjuk e-gyűjteményünket, ráadásul nem kell utána jogdíjat fizetni, a felhasználás feltételei jóval átláthatóbbak, mint egy új kiadású könyv digitális példányának esetében, valamint egyszerre tündökölhetnek a 2.0-s és a kultúra megmentőinek (archiválóinak) szerepében. Kérdés viszont, hogy a használók megelégednek-e a klasszikusok milliomodszori újraolvasásával? Nem valószínű. Éppen ezért kerül terítékre a kérdés, hogy mi legyen az új kiadású könyvekkel? Vásároljon-e a könyvtár kortárs irodalmat elekrtonikus formában? Ha igen, akkor milyen feltételekkel tudja kölcsönözni? Megéri-e a kiadást, a belefektetett munkát és energiát?
Körvonalazódott néhány probléma, de úgy tűnik, néhány megoldás is. Lássuk először a problémákat!
- Ha a könyvtár megvásárol egy e-könyvet, hányszor (és hány használónak) kölcsönözheti ki azt és milyen feltételekkel? A papírkönyvek esetében ugye nincs ilyen probléma: azok akárhányszor kölcsönözhetőek a könyvtár kölcsönzési szabályzatának iránymutatása alapján – amíg el nem vesznek, vagy tönkre nem mennek. Kölcsönzésük egyszerű tehát, szinte egyetlen nehézsége a a “rendelkezésre állás kérdése” – azaz amíg valakinél kinn van, más nem fér hozzá. Az e-könyvek esetében ez jóval bonyolultabb.
- Ha minden könyvet kölcsönözhetnénk úgy, hogy fel sem kell állnunk miatta – ráadásul ingyenesen, mármint pl. a beiratkozási díjon felül -, akkor a könyvtárlátogatások száma nagy valószínűséggel visszaesne, ám a kölcsönzések és a távhasználat száma valószínűleg jelentősen növekedne. Valószínűleg jót tenne a dolog az általános műveltségnek, az olvasottságnak, a művelődésnek is. De vajon mit szólnának mindehhez a könyvkiadók és -terjesztők, akik a saját profitjukban érdekeltek? Vajon hogyan érintené őket, ha a helyi könyvtár – és annak állománya – akár egy mobiltelefonon is elérhetővé válna?
És hát lehetséges megoldások is vannak dögivel, álljon itt néhány – amelyek természetesen újabb problémákat vetnek fel.
- A könyvtár egyszerűen ne vásároljon és kölcsönözzön e-könyveket. Ez a legegyszerűbb megoldás, elfújja egyből az összes problémát, mint a gyertyalángot. Más kérdés ugyanakkor, hogy a könyvtár így jól szolgálja-e a közösséget, és a megoldás tényleg megoldás-e, vagy csupán menekülés a problémák elől. Elvárhatjuk-e ezek után a használóktótl, hogy jelen gazdasági helyzetben a pénzét a könyvtári tagságra költse – ahelyett, hogy mondjuk e-könyvet vesz belőle?
- A msáik megoldás az lenne, hogy a könyvtár a papírkönyvekhez képest egy jelentősen szigorúbb és korlátozóbb szabályrendszer alapján kölcsönzi az e-könyveket. Például korlátozza az egy példányra vonatkozó egyidejű kölcsönzések számát, vagy az egy e-könyvre vonatkozó összes kölcsönzés számát (kvázi mintha “elhasználódna” az adott könyv), esetleg valamely DRM-közeli technológia segítségével korlátozná az eszközt, amin, illetve a helyet, ahol az adott e-könyv olvasható. Az persze elég fura lenne, ha egy e-könyv olvasásához is be kellene menned a könyvtárba…
- Pénzügyi szempontból a megoldás nem az “iratkozz be és kölcsözözz ingyen”, hanem a “pay per loan”, azaz “kölcsönzésenként fizetendő díj” lehet – valamiért úgy rémlik, hogy ez itthon nem megoldható, ugye igazam van? Viszont ez is rögtön visszaüt, hiszen ha kevesebbért kölcsönzi a könyvtár az e-könyvet, mint a kiadók és terjesztők árai, akkor a kutya sem fog tőlük e-könyvet venni, kikölcsönzik inkább a könyvtárból.
Ugye most már érthető, miért folyik ilyen őrült vita az e-könyvek kölcsönzése körül? Mindenesetre a helyzet az, hogy erre a problémára bizony előbb-utóbb megoldást kell találni – és lehetőleg nem azt, hogy akkor a könyvtár nem vásárol és nem kölcsönöz e-könyvet…
Ha eddig még nem tetted, itt feliratkozhatsz a blog RSS-csatornájára. Az RSS használatáról bővebben itt olvashatsz.
