Publikálva: 2008. december 18., 8:13. Kategória: Használó & Könyvtár. Címkék: ili2008, Library Journal, Michael Casey, Michael Stephens, Őszinte Könyvtár, The Transparent Library.

A sorozat előző részében már megénekelt hat pont után itt az újabb hatos, nem mondanám, hogy olyan friss, hogy még meleg (3 napos is van már), de most jutott rá időm.

Ugye emlékszünk arra, hogy nagy nehezen és több vakvágány (“átlátszó/áttetsző könyvtár”; “szem előtt lévő könyvtár”; stb.) után a “Transparent Library” végül az “őszinte könyvtár” fordítást kapta. Ezen most sem változtatnék, mert bár furcsán hangzik a szókapcsolat, de annál nemesebb tartalmat hordoz. És a nemes tartalom megvalósításához itt az újabb hat irányelv Michael Casey és Michael Stephens tollából.

• A “nyitott ajtók” gyakorlata. Ahhoz, hogy meghallgattass, neked is meg kell hallgatnod másokat. Akár felső- vagy középvezető vagy, akár csak kapcsolattartó: szem előtt kell lenned ahhoz, hogy észrevegyenek. Új szolgáltatások bevezetésekor meg kell hallgatnunk a használóink és a munkatársak véleményét és meglátásait, kérdéseit és kéréseit. Ahogy a kritikát is. A hangosan elhangzottakat éppúgy, mint az elsuttogottakat.
• Részvétel a kommunikációban. Ahogyan az már kiderült, az emberek megosztják tapasztalataikat a könyvtárral kapcsolatban. A könyvtár pedig nem maradhat kívülálló a kérdésben – részt kell vennie a kommunikációban, lehetőleg ott, ahol az zajlik. Sőt, mi több, a részvételnek szerepelnie kellene a hivatalosan is meghatározott feladatok között.
• A fejlődés mérése. Nem vonhatsz le következtetéseket, nem változtathatsz sikeresen egy olyan szolgáltatáson, amelynek működését előbb nem méred fel, nem kíséred figyelemmel annak fejlődését. Az elektronikus szolgáltatások (blog, honlap, wiki, OPAC stb.) szinte mindegyike rendelkezik olyan – ha mással nem is, de kiegészítő, beépíthető – eszközzel, amelynek segítségével tényleges és számszerű adatokat nyerhetsz az adott szolgáltatás használatára, kihasználtságára vonatkozóan. A statisztikák figyelésétől az adatbányászati módszerekig számtalan módja van annak, hogy többet is megtudjunk azokról, akik a szolgáltatást igénybe veszik (ezzel együtt azokról is, akik nem veszik igénybe).
• Szolgálj ki minden használói csoportot! Vizsgáld meg a küldetésnyilatkozatod, a könyvtárad jövőképét – vajon minden szempontot figyelembe veszel a könyvtári mindennapok során? Vajon minden használói csoportra kellőképp odafigyelsz? Minden korosztály/használói csoport/stb. kiszolgálására megvan hivatalosan is a kijelölt ember a könyvtárban? Vajon fordítasz-e kellő figyelmet azokra is, akik nem használják a könyvtárat (de potenciális használók)?
• Add le az egód a ruhatárban! A vezetők gyakran aggódnak a felmérések (negatív) eredményei és a könyvtár (negatív) értékelése miatt – mi lenne, ha félretennéd az aggodalmat és a negatív visszajelzések mögött rejlő okokat kezdenéd el vizsgálni az okozat helyett? Add le az “én vagyok a vezető, tudom mi kell a könyvtárnak” attitűdöt minden reggel a ruhatárban: hallgasd meg a kritikákat, a javaslatokat, a használói igényeket – azután ha meghallgattad, vedd is figyelembe őket!
• Változtass! Az, hogy “nem csinálunk könyvtári blogot, mert jövőre úgyis jön majd egy másik eszköz” talán igaz, de ne feledd: a használókkal most kell kommunikálnunk! Igyekezz minden lehetőséget kihasználni, de mindenbe kalkuláld bele a változást is. Ha nem kalkulálod bele a változást, akkkor mi marad? A “megtervezem – megcsinálom – úgy felejtem”. Ez pedig nem működhet egy ilyan gyorsan változó és feljődő világban.

További adalékok az eredeti cikkben – ebbe a magyarításban pedig (az előző hatoshoz hasonlóan) néhol az eredetiben szereplő dolgok mellé beleírtam azt is, amit az ILI2008-on hallottam élőszóban.