fiksz dot klog

This post goes international, this introduction and the afterword can be read both in English and Hungarian. First of all, for this post we should say thanks to Mr Michael Stephens. I also owe him a ‘thank you’ for letting me to translate and review it. I know this was in the Blogosphere, but it would be a rude thing to just take this beautiful and long post, translate and publish it. He personally said OK, and this thing assures me.

However, I’ve made some changes – not in the meaning, I just left out Michael’s personal experiences and added some of mine. So again:

Thanks a lot, Mr Stephens!

Ez a bejegyzés kissé nemzetközi lesz. A bevezetés és a zárszó magyarul és angolul is olvasható. Elsőször is: ezt az írást Michael Stephens-nek köszönhetjük. Szintén neki köszönhetem, hogy ezt a cikket lefordíthatom – hiába volt a Blogoszférában, túl tiszteletlen dolognak tartottam volna ’csak úgy’ lefordítani és közzétenni ezt a fantasztikusan összeszedett és hosszú írást. Saját kezűleg adta rá áldását, és ez megnyugtat.

Változtattam is pár dolgot a szövegen – nem jelentésben, csupán kihagytam Michael néhány személyes tapasztalatát, és betoldottam pár helyen a sajátjaimat. Úgyhogy most újra:
Hála és köszönet, Mr Stephens!

Original post can be found here/Az eredeti írás itt található:

Ten Tech Trends for Librarians by Michael Stephens

A Webkettes eszközök megteremtik a párbeszéd lehetőségét – akár egymástól térben igen távol élő személyek esetében is -, ráadásul elősegíthetik azok fenntartását is. Párbeszédek minden nap kezdődnek és kibontakoznak, az összes lehetséges helyen és módon. Az emberek beszélgetni akarnak egymással, és a Web ezt eddig még sosem látott mértékben teszi lehetővé. Az első e-mail, az első fórumon zajló párbeszéd általában megmarad az emberben – eleinte kevés helyen kevés ember tudott így kommunikálni, mára azonban gyakorlatilag az égvilágon minden témában találunk eszmecseréket a kibertérben.

A párbeszédnek egy új szintje kezd kibontakozni az online közegben – veled, vagy nélküled, szóval meg kell találnod a részvétel módját és helyet kell biztosítanod másoknak a párbeszédre. Ez a hely néha egészen kirívó tud lenni, mint például a SOPAC, vagy a Hennepin Country Library katalógusának kommentálható felülete, de lehet egy egyszerű, Blogger, vagy WordPress alapokon nyugvó ’Mi újság?’ blog is a könyvtáradnak – persze a megjegyzések engedélyezésével.

Van egy nagyszerű, tavalyi írása Perer Bromberg-nek, ebből elsősorban a 2.0-s könyvtárosi nyilatkozat emelhető ki, mint olyan részlet, amely akár önállóan is megállja a helyét (http://eltuo.pbwiki.com/):

A K2: párbeszéd.
Ne próbáld a párbeszédet határok közé szorítani.
A párbeszéd nem működik határok között.
A párbeszéd: élő szervezet. Megy, ahová megy. Ott bontakozik ki, ahol.
Minél tovább tart egy párbeszéd, annál jobb. Minél szélesebb körben folyik, annál jobb.
Menj oda, ahová a párbeszéd megy, mert különben nem lehetsz része.
A párbeszédet senki nem irányítja.
Ha irányítani próbálod, az nagyobb hatással van arra, ahogyan megítélnek, mint bármi más.
Ha irányítani próbálod, elveszíted a hiteledet.
A hiteled a kulcs a Webkettő világához.

Aki szeretné, elolvashatja az egész írást, ha ugyan eddig nem olvasta. Könyvtárak!, Vállalatok!, Szervezetek!, Csoportok!: ha blogot indítotok, vagy más Webkettes alkalmazást – engedélyezzétek a hozzászólásokat!

Amikor tavaly októberben egy kisrepülő csapódott egy épületnek New Yorkban, a CNN tudósított a történtekről, és a beérkező képekről egy Flickr-es fotósorozatot közölt. Ez egy újabb mérföldkő az összefonódásban: készülékek, technológia, társadalmi változás, média és párbeszéd.

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) Convergence Culture Consortium-a (3C) ezt a definíciót adja:

Az összefonódás inkább folyamat, mint végpont. Több, mint pusztán technológiák összevonása – az összefonódás folyamatát a változó fogyasztói áramlatok határozzák meg a média segítségével. Szerkezeti változást jelent, amely megváltoztatta a technológia, az ipar, a piac, az életvitel és közönség viszonyát. Ez a megváltozott viszony a ’kifejezést’ helyezi előtérbe a ’benyomással’ szemben; elkötelezett fogyasztók gereblyézik össze az információt a legkülönfélébb médiumokból, új táptalajt adva ezzel márkádnak. Az összefonódás kultúrája arra késztet, hogy újratárgyald elvárásaid a tartalom-gyártókkal, hirdetőkkel, a média producereivel, a közönséggel.

Henry Jenkins munkássága figyelemre méltó, beleértve új könyvét, a ’Convergence Culture’-t. Mérlegelnünk kell a benne található ötleteket, a jelentés finom árnyalatait és a tömegkommunikáció és az egyén összefonódásával járó hatásokat. A Slashdot-on elolvashatjuk a könyv ajánlóját, egy hasznos példával, amely segítségünkre lehet a jelenség megértésében:

Az egyik példában, amit hoz – írják a könyvről –, a Harry Potter franchise-ának haladványát vizsgálja, miután a Warner Brothers értékesítette a filmes jogokat. A márka védelmének érdekében a vállalat ’stoptábla jelzésértékű’ körleveleket szórt szét az online hálózati oldalakon a – többségében – tiniknek (és többségében lányoknak), miszerint azonnal szüntessék be a Potter-történetek írását és terjesztését, amelyeket a fiatalok íráskészségük fejlesztése okán vetettek képernyőre. Ahelyett azonban, hogy szót fogadtak volna, világméretű tiltakozást szerveztek, nagy fejtörést okozva ezzel a WB közönségkapcsolatosainak – akik végül kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Ezt akár párhuzamba állíthatnánk a LucasFilms kissé zavaros üzeneteivel, amelyeket vásárlóinak küldött, amikor megkísérelte visszaperelni a Star Wars történetfolyam irányítását a rajongók markából – miközben ugyanaz a LucasArts arra bátorította a Star Wars Galaxies játékosait, hogy fedezzék fel és tágítsák ki a Star Wars univerzumát.

Érdekes lehet a DIY Media írása is: ’From Youtube to Youniversity’ (lefordíthatatlan, de kb. ’A Youtube-tól a TEgyetemig’).

És akkor még szó sem esett pl. az iPhone-ról. Semmi kétség, az Apple terméke, az iPod valamilyen szinten megváltoztatta a világot. Az iPhone is megteszi majd: felhasználói felület, egyszerű kezelés, összehozza és elválaszthatatlan élménnyé teszi a hangot, az adatot, a Webet. Csak figyeljük majd meg!

A MacWorld-ön található meg a ’Analysis: iPhone and the emergence of convergence’ című cikk (’Elemzés: az iPhone és az összefonódás felemelkedése’). Ebben Glenn Fleischmann így ír:

A következő lépés az összefogott telefonálás után minden eszköz összefonása… Csak egy példa: mész, és hurcolsz egy gyanúsan kicsiny, érintés-érzékeny videó-lejátszót – teszem azt egy cupertino-i (California állam) vállalat következő termékét – egy igényeidnek megfelelő videostream-et nézel rajta miközben hazafelé utazol a vonaton a munkából, Wi-Fi-re csatlakozva, amely egyre több tömegközlekedési hálózatban jelen van.

Leszállsz a vonatról, a ketyere vált, anélkül, hogy te bármilyen fennakadást észlelnél, ezúttal a magas adatátviteli rátájú mobil-hálózatra. A videó és a hang minősége esik, de mégsem. Hazafelé lépdelsz, szemed még mindig a képernyőn, belépsz az ajtón, belepottyantod a titokzatos készüléket egy dokkba, amely a nagy felbontású tévéhez van csatlakoztatva, és a szolgáltatás máris átvált az otthoni 50 Mbps-os üvegszál kábelre, a videó pedig megy tovább, de most már 1080-as vertikális felbontásban, progresszív szkennel, 5.1-es hanggal.

Hogyan van ez hatással a könyvtárakra? A szál, ami összeköti mindezeket a trendeket: az ötlet, hogy a közélet bizonyos mértékig magáévá tette ezeket a technológiákat és eszközöket, melyek lehetővé teszi, hogy a kapcsolatba kerüljenek a médiával – bárhonnan. És még nincsen vége, hiszen az árak egyre zuhannak, és az emberek előbb-utóbb kapcsolatba kerülnek az információt – a világméretű kommunikációs csatornákat és minden adatot – bárhonnan elérni képes eszközökkel. Vajon hogyan fogják elhelyezni a könyvtárak magukat és szolgáltatásaikat egy ilyen világban? Valószínűleg nem egy ajtóra kiragasztott felirattal…

Michael Stephens már most arra ösztönzi a könyvtárakat, hogy szerezzenek egy iPhone-t, csupán kísérletképp. Vajon hogyan mutatnak rajta a webes könyvtári szolgáltatások? Mondjuk a katalógus? Ha valaki látta már, adja tovább!

Jude a HeyJude-on nemrég írt a New Media Consortium Emerging Technologies (Feljövő technológiák) nevű kezdeményezéséről, ami a tanítás, tanulás és az (ön)kifejezés határainak kitágítására összpontosít. Új eszközök új környezetben való használatával ez lehetséges. A jelentés felvázol néhány ilyen áramlatot, ezek egyike a ’használó által generált tartalom’:

Használó által létrehozott tartalom. Tulajdonképpen a közönségről szól, ám ez a közönség ma már nem csak ül és figyel. A használó által létrehozott tartalom ott van mindenhol, a blogoktól a képtárakon és a wiki-enciklopédiákon át a Machinima-klippekig.

Ma már YouTube-sztárjaink is vannak, akik otthon készített és webre töltött videóikról híresek. Ki hitte volna, hogy egy blog, egy podkaszt, videokaszt vagy egyéb tartalmat előállító mechanizmus világhírűvé tehet?
A könyvtáraknak be kell kerülniük ebbe az áramlatba valahogyan. Biztosítaniuk kell egy helyet, ahol az emberek összejöhetnek és alkothatnak valami fontosat és szükségeset. Csupán a megfelelő technológiára és magára a közösségi helyszínre van szükség hozzá.
A TTW-n több hasonló bejegyzés is van ennek a gondolatmenetnek a folytatásaként.

Dr. Horváth Sándor Domonkos írta a könyvtári levelezőlistán:

[…] átgondoltam, hogy az átlag könyvtáros mennyi minősítéstől fosztotta meg magát kellő ego hiányában: szolgáló könyvtáros, szolgáltató könyvtáros, önfeláldozó könyvtáros, szociális könyvtáros, mártír könyvtáros, mérnök könyvtáros, tezaurusz-teremtő könyvtáros, olvasáskutató könyvtáros, biblioterapeuta könyvtáros, alulfizetett könyvtáros, szakkatalógus-építő könyvtáros, ésatöbbi, ésatöbbi, mert bizony ezek és mások is mi vagyunk. […]

Helyette: könyvtáros. Vajon nincs-e ideje definiálnunk az egyes könyvtáros-típusokat – nem a megkülönböztetés vagy a szeparáció okán, hanem azért, hogy specializálódhassunk. Képtelen követni a világot az, aki mindenre figyel, mint ahogy az is, aki kényszerből figyel valamire.
A McMaster Egyetem könyvtárosának, Jeff Trzeciak-nak a blogján található egy ’Our Transformation Continues’ (Átalakulásunk folytatódik) című bejegyzés (a munkaköri leírásokat megvágtuk a terjedelemre való tekintettel):

A McMaster könyvtára nagyon érdekes átalakuláson megy keresztül, ezért kreatív, kockáztatni hajlandó munkatársakat keresünk, akik aktív közreműködésükkel hozzájárulnak a folyamathoz és hivatásunk átalakításához.

Digital Strategies Librarian (Digitális stratéga könyvtáros)

A McMaster Egyetemi Könyvtár keres innovatív, technológiában jártas könyvtárost, aki előrelátó és vezetné a könyvtár digitális átalakulását, fejlődését és irányítaná a prodzsekteket, amelyek új technológiák kifejlesztésére irányulnak a digitális könyvtári szolgáltatások használókhoz való eljuttatása céljából.

Digital Technologies Librarian (Digitális techológiák könyvtárosa)

A McMaster Egyetemi Könyvtár keres innovatív, technológiában jártas könyvtárost, aki támogatást biztosítana a Horizon könyvtárközi ellátási rendszerhez és a McMaster Könyvtár helybeni rendszereihez egy érzékeny és felhasználó-központú szerkezeti forma kialakításával, amely segítené a használót és a munkatársakat a könyvtári tevékenységükben. A munkakör fontos része a jelenlegi, digitális információ-technológiára alapozott, a gyorsan változó környezet okán szükségessé vált könyvtári átalakításnak, melynek lényege, hogy a könyvtár, új és innovatív technológiák bevezetésével megfeleljen a jelen és a jövő igényeinek az Egyetemen folyó oktatás, tanulás és kutatás területein.

Teaching and Learning Librarian (Oktató és tanulni képes könyvtáros)

A McMaster Egyetemi Könyvtár keres kreatív, innovatív és tapasztalattal rendelkező könyvtárost, fejlődő, dinamikus oktatási és információs-művelődési programjának vezetésére.

Immersive Learning Librarian (aka ’Gaming Librarian’) (Az elmélyült tanulás könyvtárosa, más néven ’Játékos Könyvtáros’)

A McMaster Egyetemi Könyvtár keres kreatív, innovatív és tapasztalattal rendelkező könyvtárost programjának vezeteésére, melynek célja, hogy a McMaster Egyetemi Könyvtárat elhelyezze Észak-Amerika akadémiai könyvtárainak élvonalában, innovatív, elkötelezett és élhető környezet kialakításával az oktatás és a tanulás területén. Ez magában foglalja az oktatásban használt virtuális helyszínek, szimulációk és játékok kifejlesztését és működtetését […]. A sikeres pályázó lesz felelőse a koncepció kidolgozásának, a tervezésnek, a kivitelezésnek és a működtetésnek, valamint a már felállított – a campus közössége által igénybe vett oktatási és tanulási környezet – szolgáltatás értékelésének.

Hát igen – írja Michael – az informatikus-könyvtáros képzésének is átalakulásra van szüksége, elsősorban az új technológiák megismerése és azok bevezetésének megtervezése kapcsán. Hogyan kell átszerveznünk rendszerünket (és büdzsénket), pozícióinkat hardvereinket, szoftvereinket, beszerzésünket és reklámunkat? Hogyan ajánlhatjuk fel mindezen újdonságokat használóinknak? Hogyan hirdessük szolgáltatásainkat ebben az új, 2.0-s világban?

Érdemes még elolvasni Jeff írását az ’Emergent Technologies Librarian’-ről (A felemelkedő technológiák könyvtárosa). A kulcskészségek: felfedezés, fejlődés, és az új technológiák használatára bátorítás, hogy új területeken is elkötelezhessük használóinkat és munkatársainkat.

A ’2.0-s’ munkakörök leírásáról többet is elolvashatunk Michael írásaiban az ALA Techsource-on (első, második és harmadik rész).

Kohl írta:

A dolog így fest: 156 millió amerikai használja a nagysebességű mobil-hálózatokat, melyek lehetővé teszik számukra fotók készítését és azonnali postázását blugjukra, amelynek lényege természetesen a megosztás.

Megértük tehát, hogy a civil újságíróvá vált, információ forrássá, aki gyakorlatilag bárhonnan képes tudósítani mobil- vagy WiFi-hálózaton keresztül.

A ’civil, mint információforrás’ kérdésének egyik legjobb példája (illetve kettő) az Ann Arbor könyvtár ’Superpatron’ nevű blogja (Szuperpártfogó), és a Chicago Public Library ’CPL patron’-ja, egy blog, ami a könyvtári szolgáltatások felfedezését és bemutatását tűzte ki célul. Szerzője, Chris Rios (egy olvasó, felhasználó, tehát nem könyvtáros) a következőképp ír:

Szeretem a CPL-t, és szűntelenül keresem a módját, hogy forrásaiból a lehető legtöbbet hozhassam ki, azokat maximálisan kiaknázhassam. És persze néhány funkció és szolgáltatás zavarba is ejtett, úgy érzem, kétségtelenül van még mit fejlődniük. Remélem, a CPL dolgozói olvassák ezt a blogot, és a majdani párbeszédből majd kiviláglik, mely gyakorlatok működőképesek, és mely gyakorlatokat kell megváltoztatni, vagy bevezetni a szolgáltatások fejlesztése érdekében. Remélem azt is, hogy a könyvtár más használói is olvasnak, és időről-időre felkiáltanak: ’Hé, ez jó ötlet!’, kérik ezen szolgáltatások bevezetését a CPL-től, vagy csak ’vállon veregetik’ a könyvtárat, hiszen egy kis bátorítás mindig mindenkinek kell. Vegyél könyvtárosaidnak egy apró ajándékot, vagy süss nekik egy kis sütit (kifizetődő lehet jóban lenni a helyi könyvtárosokkal)! Ha te is a CPL pártfogója vagy, küldd el történeteidet (jókat és rosszakat egyaránt) és javaslataidat, és biztosra veheted, hogy itt megjelennek majd.

Vegyük észre: most ecsetelt trendjeink erősítik egymást: Rios helyet teremt a párbeszédre, azoknak, akik a CPL-t látogatják. Reményeink szerint a CPL alkalmazottai és más könyvtárosai is részt vesznek majd a blog életében.

Nagyon jó kis történeteket találunk még a hálón, például David Lee King összefoglalóját az ALA Midwinter konferencia helyének meghatározhatatlanságáról (Videóval! QuickTime kell a lejátszáshoz), vagy Alane jelentését a trendwatching.com-on:

2. Az átlátszóság zsarnoksága
Ahogyan a kamerák és videó-felvételre alkalmas mobilok elterjednek és egyre többet tudnak adni, mindenről és bármiről tudósíthatunk multimédia felhasználásával. A hatás? Nos, egy kép többet mond ezer szónál és egy videó többet mutat ezer képnél. MINDEN, amit szabad vagy amit nem szabad, végül a youtube.com-on köt ki, vagy egy ilyen célra alapított Youtube-klónon.

Minden – amit a könyvtárakban megtalálhatunk vagy nem találhatunk meg – esélyes arra, hogy egy fotóblogon vagy videoblogon landoljon végül.

A mobilok kameráival fotózhatunk, vagy videókat rögzíthetünk. Sőt, menet közben tölthetjük őket fel. Mit jelenthet mindez a könyvtárak számára? Például azt, hogy egyre több ’Superpatron’ jön majd létre, ahogyan a blogok szép lassan beszivárognak majd a könyvtárak mindennapjaiba is. Egyre több könyvtár és könyvtári szolgáltatás tűnik majd fel az online közösségi oldalakon. Párbeszéd kezdődik a használók között. Szerencsére egyre több könyvtár tereli ezt a párbeszédet a könyvtári kibertérbe.
EZT pedig feltétlenül nézzük meg!

Ez tulajdonképpen szociális áramlat. Az emberek arra vágynak, hogy kapcsolatokat alakíthassanak ki. Ennek egyik eszköze a web, ahol egymástól távol élő emberek is találkozhatnak. Az emberek ki akarják fejezni önmagukat. Nem csak a való világban támogathatnak bennünket rokonok és barátok, de a virtuális térben is (amióta Budapesten vagyok, a családommal mobilon és Gtalk-on beszélgetek hét közben). És ezek a kötelékek elég erősek lehetnek ahhoz, hogy egy adott pillanatban kielégítsék azt a vágyat, amit érzünk más emberek társasága iránt (amennyiben a személyes találkozás valamilyen oknál fogva nem jöhet létre, ld. távolság).

És ez a dolog a technológia egyre erőteljesebb jelenléte miatt nem fog elmúlni. Fred Stutzman, az UNC Információtudományi iskola tanulója és kutatója arról ír, hogy a közösségi hálózati szolgáltatások fejlődése és gyarapodása folytatódik, pl. az olyan oldalakon, mint az eBay:

Amint a web egyre inkább szociális közeggé válik, a közösségek tagjai egyre jobban vágynak a találkozásra, az informálódásra valamivel kapcsolatban vagy valakitől, sőt, akár randizgatnak is a közösség más tagjaival. Szóval jó ötletnek tűnik a már megalapozott közösségek szociális funkcióval történő kibővítése. Először is: lehetővé teszi képzett emberek eszmecseréjét és a hallgatóság visszajelzését, amint magáévá teszi a szociális és a párbeszéd lehetőségét megteremtő funkciókat. Másodszor: erősíti a vásárlók (használók) elkötelezettségét ez által növeli azt az időt, amelyet az emberek az oldalon töltenek. Végül emeli a szociálisan hangadó személyek számát is, akik végül az adott márka, oldal ’nagykövetei’ lesznek, azé a márkáé, oldalé, ahol és amivel annyi időt töltenek.

A könyvtárosoknak ’képben kell lenniük’ ezekkel a közösségekkel kapcsolatban, meg kell tudniuk mi mozdítja ezeket előre. Mi hozza össze magát a közösséget? Milyen tényezők teszik lehetővé az emberek közti online kapcsolatteremtést? Fecseghetünk technológiáról és eszközökről, amíg konzervatívak maradunk, beleszürkülünk a kollektívába, konferenciákat látogatunk, prezentációk keretében mutogatjuk magunkat – de a kulcs az ehhez az áramlathoz a közösségépítés, olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a támogatást, a kapcsolattartást és az érzelmeket. Érdemes elolvasni Casey Bisson írását is a közösségekről.

John Blybert nagyon frappánsan fogalmazott Toronto-ban:

A nyitottság az új vonulat… Ez egy nyitott világ… nem tudsz, vagy nem akarsz alkalmazkodni? A tartalom megosztása, a gondolatok és ötletek megosztása – ennek kell a normává válnia.

Megjegyzem a FIKSZ (és a Klog) erre épül.

A nyílt forráskód immáron a könyvtárakban is terjed, amely ’teljesen ingyé’ van’, ahogy azt Karen Schneider oly találékonyan megfogalmazta:

Ez nem Vegas, fiúk-lányok. És biztos, hogy nem is a Pentagon. Az a tény, hogy gyűjteményeket készítünk, szolgáltatásokat építünk a használóinknak, azt jelenti: tudatnunk kell velük, mit is csinálunk, hogyan és mire is költjük el a pénzüket. Ha jól csináljuk, használóinknak egy gyönyörű történetet mesélhetünk arról, milyen előnyöket és szolgáltatásokat tud a könyvtár felajánlani. Ha félsz nekik erről beszélni, akkor zűr van. Gondold ezt át. Én addig itt várok.

Nyitott kommunikáció, nyitott tervezés és szervezés, nyitott szervezet – ez legyen lehetőleg a jövő könyvtárának mantrája. A könyvtáré, ami a legjobb akar lenni abban, amit csinál.

Erről már szó van egy jó ideje könyvtári körökben (is). A K2 eszmecserék alcíme lehetne a ’Tevezés, Emberek & Részvétel’ (Planning, People & Participation, 3P) – mind a három fontos, ám a részvétel az, ami igazán megkülönböztet.

Az emberek ráébredtek, hogy a web segítségével tartalmat állíthatnak elő, amellyel hangsúlyt adhatnak létezésüknek – szállodákat értékelhetnek, jó éttermekre hívhatják fel mások figyelmét. Könyveket ajánlhatnak másoknak, ésatöbbi. A legjobb könyvtárak felismerik, hogy ezt a részvételt át kell ültetniük a könyvtárak webes megjelenési helyére is. Egy 2.0-s eszköz, a cimkézés (tagging) segítségével a használók részt vehetnek a könyvtári források alakításában, rendezésében. Olvassunk bele Ryan Deschamps írásába a ’The Other Librarian’-ön:

Legyen egy publikus blogod és engedélyezd a hozzászólásokat!
Ez mitől K2?
Röviden és tömören: teret enged a részvételnek.
Miért akarják ezt a használók?
Erre sok válasz van, íme néhány (koránt sem az összes):
1. visszajelzési lehetőségre vágynak a könyvtár irányába
2. választ várnak a kérdéseikre
3. érdekes hozzászólásokat akarnak olvasni és saját visszajelzéseiket
4. érezni akarják, hogy a könyvtár weblapja nem egy gépesített valami, hanem igenis emberek viszik a bizniszt
5. más könyvtár-közeli embereket is bevonnának a beszélgetésekbe kedvenc intézményükkel kapcsolatban.
Úgy magyarázod, ahogy akarod; de abban a korban élünk, amikor a könyvtáradnak igenis kell egy blog a hozzászólás lehetőségével.

Persze arra is lehetőséget kell teremtenünk, hogy a használók a fizikai síkon is részt vehessenek a könyvtári életben: a tervezés, a célcsoportok, a döntéshozás, stb. területein. Azok az emberek, akiknek engeded, hogy részt vegyenek a könyvtár alakításában, meg fogják ezt hálálni – akár akkor is, amikor a finanszírozásról van szó.

Milyen élményeket tudsz nyújtani? És melyek azok az élmények, amelyeket keresel? Mostanában írt Stephen Abram a Stephanie Weaver által megfogalmazott 8 lépcsős élményfokozásról:

1. meghívás
2. üdvözlés
3. eligazítás
4. kényelem
5. kommunikáció
6. érzések
7. józan ész
8. búcsúzás

Hogyan nyújthatunk a felhasználóknak személyes és online élményeket? Milyen korlátai vannak a könyvtárnak, amiket le kell döntenünk ahhoz, hogy kellemes és maradandó élményeket nyújthassunk használóinknak?
Stephanie teljes írása elolvasható itt.

Ez tulajdonképp az élményekkel foglalkozó fejezet folytatása. Egyre több ember vadászik kellemes élményekre a világhálón is. Stutzman így ír:

A közösség a kollektív élmények folytán emelkedik fel. A YouTube egy kollektív élmény. Küldesz egy videót, én megnézem, megbeszéljük. Emberek milliói teszik ezt minden nap, életkortól függetlenül. A szociális (világ)háló is egy kollektív élmény, és a jelenség egyik legkiválóbb példája a videó. Biztos, hogy jövőre rengeteg új lehetőség nyílik meg előttünk, hogy megosszuk közösségi élményeinket, és jó esély van rá, hogy ennek középpontja a multimédia lesz.

És te, te is keresed az élményt az új technológiák segítségével? Keresed a lehetőségeket, hogy új szolgáltatásokat vezess be új módszerek segítségével? Keresd az élményt, ahol csak teheted!

Az élménnyel együtt jár a játékosság. A játékért nem kell messzire mennünk, elég kipróbálnunk a Second Life-ot. Ez lesz vajon a könyvtárhasználati oktatás jövője?

Fotózz egy párat a könyvtárad Flickr-es képgyűjteményébe! Tedd, ami tenned kell, vegyél részt a közösségépítésben, építs egyet a könyvtári szerveren, híven a könyvek, a filmek szeretetéhez. Bármi legyen is a forma – élvezd, amit csinálsz!

http://tametheweb.com[...]ten_tech_trends_for_librarians_1.html

Azért döntöttem úgy, hogy lefordítom ezt az írást, mert véleményem szerint pontosan összegyűjti azokat az alapvető pontokat, amelyekhez a jövő könyvtárainak a régi értékeken felül igazodniuk kell. Sokáig tartott, mert végigolvastam azokat az írásokat is mellé, amikre Michael hivatkozik. Holnapra összeszedem a gondolataimat, és megosztom megjegyzéseimet az írással kapcsolatban…

I’ve decided to translate this post because in my opinion it gathers those essential key principles the library of the future should oriented to – apart the fundamental values of the library, of course. It took me forever to translate it, because I’ve also read the rest of the articles Michel refers to. For tomorrow I’m going to collect my thoughts and I’ll post my comments on this here…

Ha eddig még nem tetted, itt feliratkozhatsz a blog RSS-csatornájára. Az RSS használatáról bővebben itt olvashatsz.